Szülők írták

"K. hét éves volt mikor felkerestünk teljesen elkeseredve. Semmi segítséget, se hozzáértő megfogalmazást sehonnan nem kaptunk, bármerre érdeklődtünk, mindenki csak találgatózott. Az ilyen figyelemzavaros, megkésett beszédfejlődéssel párosuló, nehezen kezelhető gyermeket legtöbben megbélyegezték, a „rendetlen, neveletlen” jelzőkkel. Te a felmérésed kezdetekor tudatára ébresztettél, hogy a K-nak mozgásbeli problémája miatt vannak nehézségei. Én előtte éreztem, hogy van valami gond a mozgással, mert rengeteget mozgott gyalogolt, nem maradt nyugton. Igen mozgásra volt szüksége, a te általad koordinált tornagyakorlatokra, tudatosan a gyerekemre levetítve. Azok a gyakorlatok, amik neki segítenek. És segítettek, mert mikor a terápia egy, másfél hónapja után beszéde érthetőbb lett, szót fogadott, türelmesebb lett. Nem egy kis vadóc volt mellettünk, hanem egy irányítható kisfiú. A gyakorlatok nagyon sokat segítettek, volt hogy lefekvésnél magától gyakorolta valamelyiket. Az agyának erre a mozgásra volt szüksége én ennek tudtam be. Egy iskolaévet járt terápiára, de annyit fejlődött, amire gondolni nem mertünk. Így utólag bevallva több év lemaradásunk volt, nem is kevés! Ezt mind behozta a terápiával, a sok kitartó mozgással, és a te következetes irányításoddal. Így be mertük íratni rendes általános iskolába, ami számunkra egy évvel előtte álom volt.

Befejeztük a terápiát, az első osztály után a figyelmével megint baj volt, izgága szétszórtsága miatt jelentkeztünk újra a terápiára, megelőzve az iskolai gondokat. Jól tettük. Az első pár alkalom után magától kérte, hogy menjünk, annyira kellettek neki a gyakorlatok. Heti 3X2 órába jártunk becsületesen. Nagyon kellett, mert a tanuláshoz nagy szüksége volt erre a tornára. Volt olyan nap, hogy torna után hazamentünk és a vacsora, fürdés után ágyba tettem K-t tanulás nélkül, és másnap az írás, olvasás nagyon jól sikerült neki. Rájöttem mindenféle gyakorlás helyett a megfelelő torna gyakorlatok rendbe teszik a kis fejét, testét, és másnap jól teljesít. Rendben vagyunk, rendben engedtél el minket, másfél év torna után.
 
Ha mi nem találunk rád Csilla, akkor most nem lennénk ilyen boldog család, mert ezt te tudtad kezelni és segíteni, amit mi megköszönni nem tudunk. Ez nagyon nagy dolog, sajnos sok társuk is lehet a világban, akiknek nincs ilyen szerencséje, hogy rád találjon! Köszönet!"

 
"A fiam 4 éves és két hónapos volt, amikor legnagyobb szerencsékre Csillához kerültünk. Az alábbi problémákkal küzdöttünk:
  • Nem tudott lépcsőn lefele váltott lábbal menni.
  • A játszótéren, a mászókákon ügyetlen és bátortalan volt, hintázni nem mert, magasabb helyekre meg sem próbált felmászni.
  • Nem tudott szépen, tisztán enni. Amikor 3 évesen bekerült az óvodába és az óvó nénik először látták őt enni, megkérdezték tőlem, hogy addig cumisüvegből etettem-e a gyereket, mert úgy eszik, mintha akkor látott volna először életében tányért meg kanalat. Természetesen nem igaz, hogy cumisüvegből etettük volna addig, sőt már egyévesen kikövetelte magának, hogy egyedül ehessen, és három évesen még pont olyan maszatosan és ügyetlenül evett, mint egyéves korában. A lányom most három éves, látom, hogy milyen szépen esznek a három évesek, hát a fiam ettől annak idején fényévekre volt.
  • Ügyetlen volt a ceruzafogása, egyáltalán nem tudott sem rajzolni, sem színezni. Ha szabadon festhetett, pont olyan vonalakat festett, mint másfél éves korában.
  • Figyelemzavarral küzdött és nagyon komoly magatartászavarai voltak, pl. pont úgy hisztizett, mint egy két éves gyerek, annak minden eszköztárával (pl. földön fetrengés), a belátási képességnek teljesen híján volt. Komoly megpróbáltatás volt kimozdulni vele bárhova is: bevásárlás, kirándulás, stb.
  • A játékokat csak rombolásra használta, szinte soha nem épített, csak rombolt
Közel másfél évig jártunk az Alapozó Terápiára, heti háromszor 2 órát, ami igen nagy kitartást követelt az egész családunktól. De kitartásunknak meglett az eredménye!

A fiam ma már
  • Tud váltott lábbal lefele menni a lépcsőn.
  • A játszótéren már vannak sikerélményei. Már azokon a mászókákon is próbálkozik, amikre korábban nem mert felmászni, lassan kezdi utolérni a kortársait.
  • Könnyedén, szinte egyik napról a másikra megtanult biciklizni, a biciklin pont olyan ügyes, mint a többiek.
  • Gyönyörű szépen rajzol, szívesen ül le rajzolni, vagy festeni. Kb. 4 vagy 5 hónapja járhattunk már akkor a tornára, amikor szinte egyik napról a másikra elkezdett rajzolni, és azóta is ontja magából a rajzokat.
  • Sokat javult a koncentráló képessége. Bár még mindig sokat izeg-mozog ha egy helyben kell ülni, de ez a mocorgás azonnal megszűnik, ha valami feladatra kell figyelnie, azt kell megoldania, vagy valamit rajzol. Persze ha kész van, azonnal felpattan, de ha a feladat megoldása leköti, képes akár fél órát, vagy még annál többet is ülni egy helyben.
  • Gyönyörű dolgokat épít Legóból, vagy építőkockából, és mindenhez történetet talál ki.
  • Megtanult normálisan viselkedni boltban, utcán, a közlekedés során már meg lehet benne bízni, ismeri, érti és betartja a közlekedési szabályokat.
  • Természetesen tudom, hogy a fenti változások egy része annak is köszönhető, hogy időközben közel 6 éves lett, nőtt, komolyodott, de biztos vagyok benne, hogy a változások nagy része a tornának köszönhető. A fiam szinte teljesen újjá született, és mi nagyon hálásak vagyunk Csillának mindazért a türelemért, kedvességért, odafigyelésért amit azalatt a közel másfél év alatt kaptunk tőle, amíg a fiam az Alapozó Tréningre járt."